Mitől mese a mese? Sosem tettem még fel magamnak ezt a kérdést, és úgy gondolom nagyon sokan vagyunk így vele. Annak ellenére, hogy nem sok olyan ember van aki ne szeretné a meséket. És talán éppen ebben rejlik a válasz, hogy az, amiért szeretjük, attól mese a mese. Vagyis a határtalan szabadságtól, amit felhasznál egy történet létrehozásakor. Nincsenek bent szabályok, mindig van megoldás, tehát nem úgy záródik le a történet, hogy frusztráló kérdések maradnak bennünk vele kapcsolatban.
Mitől nem mese a mese? Nehéz lenne megfogalmazni, talán ha úgy értelmezzük a kérdést, hogy mi az amitől már nem mese, hanem egyéb műfajú történet?! Úgy gondolom ebben az esetben példának tekinthetjük azt a szituációt, amikor a történet olyan témáról szól, ami már nem nyújtja azt az örömérzést, mint amikor egy mesét nézünk meg. Itt gondolok a különböző harcos "mesékre" és azokra amiket "felnőtt meséknek" hívnak. Én személy szerint nem húznám őket ebbe a kategóriába.
Mitől jó egy mese? A kérdésre vonatkozó választ már az előzőekben is megfogalmaztam. Hiszen véleményem szerint egy mese akkor jó, ha van mondanivalója, de könnyedén tálalja, és mindenképp valamiféle úgymond "happy end"-el zárul.
Úgy gondolom tökéletes példák erre a magyar népmesék, hiszen amellett hogy mindig elnyeri méltő jutalmát a gonosz, rengeteg tanulságot és igazságot ismerhetünk meg általuk.
Miért kell, hogy jó legyen egy mese? A gyermekek mindennapjait kitölti a mese. Manapság főként a televízió által. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megválogassuk azokat a programokat, vagy könyveket, amelyek a gyermeke szeme elé kerülnek. Fontos hogy korosztálynak megfelelő legyen és hogy valóban legyen mondanivalója. Hiszen a gyermek játszva tanul a legtöbet. Szinte észrevétlenül szívja magába a különböző információkat. Sajnos manapság a legnépszerűbb mesék már elvesztették az értékeiket, de úgy gondolom tudatosan kell a gyerekkel megismertetni a régi népmeséket, amelyek igazi értékeket, és értelmes mondanivalót hordoztak.
